Nem először írok itt a Békés Blogban a mára csupán emlékünkben élő Hotel Alföldről.
De egyszerűen bizonyos dolgokat nem bírok megemlítés nélkül hagyni, most például a március 15-i ünnepség és a Hotel „hamvainak” furcsa párosítása vetett fel bennem néhány kérdést.
Gyerekcipőben járó internetes újságunk igyekszik politikailag semleges maradni, a most következőket sem politikai bírálás céljából írom.
Már az ünnepségre igyekezve gondolkodtam azon, hogy egy ilyen megemlékezés fényéből vajon mennyit fog elvenni a lebontott épület látványa. És az derült ki számomra, hogy nagyon is sokat. Amint megérkeztem a Kossuth-szoborhoz, felismerni véltem valami finom iróniát, melyet egy kérdéssel demonstrálnék.
Hogyan lehetséges az, hogy a gyönyörű műsor szomszédságában ott hever a pusztítás „orosházi példája”? Azért nevezem pusztításnak, mert a lebontott épületet több ezren gyászolják a városban azért, mert láttak még lehetőséget benne.
Én nem szeretném kritizálni a műsor szervezőit, a résztvevőit pláne nem, mert igazán színvonalas volt a műsoruk. De fura dolognak tartom azt, hogy minden úgy lett alakítva, hogy az Alföld helye ne látszódjon.
Pedig ott volt!
Rondán, romosan, közel sem ünnephez méltó „öltözékben”.
De nem kéne úgy takargatni, mint ha az orosháziak szégyene lenne az hogy így néz ki, mert ez nem az orosháziak szégyene. És azt meg főleg nem kell ránk erőltetni hogy csak előre nézzünk, főleg nem március 15-én.
Tehát, hogyha csak előre nézünk, oldalra nem, akkor oldalt semmi sincs.
A példa legalábbis ezt mutatja. De ez nem irónikus egy kicsit?
Tóth Tamás
De egyszerűen bizonyos dolgokat nem bírok megemlítés nélkül hagyni, most például a március 15-i ünnepség és a Hotel „hamvainak” furcsa párosítása vetett fel bennem néhány kérdést.
Gyerekcipőben járó internetes újságunk igyekszik politikailag semleges maradni, a most következőket sem politikai bírálás céljából írom.
Már az ünnepségre igyekezve gondolkodtam azon, hogy egy ilyen megemlékezés fényéből vajon mennyit fog elvenni a lebontott épület látványa. És az derült ki számomra, hogy nagyon is sokat. Amint megérkeztem a Kossuth-szoborhoz, felismerni véltem valami finom iróniát, melyet egy kérdéssel demonstrálnék.
Hogyan lehetséges az, hogy a gyönyörű műsor szomszédságában ott hever a pusztítás „orosházi példája”? Azért nevezem pusztításnak, mert a lebontott épületet több ezren gyászolják a városban azért, mert láttak még lehetőséget benne.
Én nem szeretném kritizálni a műsor szervezőit, a résztvevőit pláne nem, mert igazán színvonalas volt a műsoruk. De fura dolognak tartom azt, hogy minden úgy lett alakítva, hogy az Alföld helye ne látszódjon.
Pedig ott volt!
Rondán, romosan, közel sem ünnephez méltó „öltözékben”.
De nem kéne úgy takargatni, mint ha az orosháziak szégyene lenne az hogy így néz ki, mert ez nem az orosháziak szégyene. És azt meg főleg nem kell ránk erőltetni hogy csak előre nézzünk, főleg nem március 15-én.
Tehát, hogyha csak előre nézünk, oldalra nem, akkor oldalt semmi sincs.
A példa legalábbis ezt mutatja. De ez nem irónikus egy kicsit?
Tóth Tamás
Megjegyzések
Megjegyzés küldése