Ma 18 éve annak, hogy leégett az Orosháza belvárosában álló Tóth-malom.
Az épület ma is áll, a helyiek és a városba látogatók nap mint nap találkoznak vele.
A gyönyörű hatalmas épület beleírta magát Orosháza történelmébe.
A tragédiáról Csongrádi Pál nyugállományú tűzoltó alezredes adott interjút.
B.B.: Mi volt a tűz keletkezésének oka?
Cs.P.: Előre kell bocsájtanom, hogy a hagyományos építésű malmok épületszerkezetei hasonlatossá teszik az egész épületet egy kéményhez. A körítő téglafalakhoz csatlakoznak a számos áttöréssel, nyílással rendelkező fenyő deszkapadozat alkotta, technológiai szinteket alkotó födémek - szintén fenyőfából készült gerendái. Mivel a hagyományos malmi technológia úgy működik, hogy jellemzően serleges felvonóval feljuttatják a gabonát a legfelső szintre és onnan indul el lefelé a feldolgozás útján a szem. Míg a felsőbb szinteken csak tisztítás, osztályozás egyéb előkészítő műveletek történnek addig az első emeleten lévő, úgynevezett koptatóban történik meg a tényleges lisztté őrlés. Ez a malmi gépészet legértékesebb és jellemzően fémből készült, és az utóbbi évtizedekben már egyre inkább automatizált része.
A felsőbb szinteken lévő berendezések nagy része szintén fából, vászonból és más éghető anyagból készült. Belátható, hogy egy-egy ilyen hagyományos malomban a falakon kívül a feldolgozott anyagon túl szinte minden más anyag is éghető. Ebből sajnos az is adódik, hogy egy ilyen környezetben keletkező tűzeset jellemzően mindent elpusztít, így még a keletkezés helyét is nagyon nehéz behatárolni, nemhogy a konkrét okát meghatározni. Mégis az akkor, több megyei szakember és a rendőrség bevonásával lefolytatott vizsgálat azzal zárult, hogy a serleges felvonóba, a gabonával bekerült fémdarab által okozott szikrázás gyújtotta meg az ott lévő gabonát, az aztán a technológiával „utazva” terjedt tovább.
B.B.: Az épületben tartózkodók sikeresen elhagyták az épületet? Volt szükség tűzoltói beavatkozásra a kiürítéshez?
Cs.P.: A kora esti keletkezési időpontot tekintve a tűz a délutáni műszakban történt, amikor csupán néhány fő felügyelte a folyamatokat az egész létesítményben. Ebből is következett a kissé késedelmes észlelés és beavatkozás, de viszont ennek köszönhető, hogy emberi élet igazából nem került veszélybe. A dolgozók biztonsággal el tudták hagyni a veszélyeztetett területeket, kimentésükre nem volt szükség.
B.B.: Voltak sérültjei a tragédiának? Kérdésem az épületben tartózkodókon kívül a lánglovagokra is vonatkozik.
Cs.P.: A beavatkozás során – órákkal a tűzoltás megkezdését követően – egy vidéki, helyismerettel nem rendelkező tűzoltó kolléga az udvaron lévő betonsilókhoz tartozó ürítő-garatba lépett, de enyhébb bokaficammal megúszta. Szerencsére más sérülés nem történt.
Az orosháziakon kívül más településekről is érkeztek tűzoltók?
Cs.P.: Sajnos az eltelt idő miatt felelősen már nem tudnám pontosan megmondani, hogy hány tűzoltó-gépjármű érkezett a kárhelyre. Azonban a tűzoltóságon évtizedek óta működő Riasztási és Segítségnyújtási Terv szerint az ilyen, V-ös kiemelt kategóriába tartozó tüzekhez legalább 9-10 gépjárműfecskendő és több különleges szer, például vízszállítók, létraszerek, magasból mentők vonulnak a helyszínre. Így történt ez akkor is. Jellemzően a megye tűzoltóságairól, de Hódmezővásárhelyről, Szentesről, sőt ez utóbbi eszközök Szegedről és Kecskemétről jöttek. Azt lehetne mondani, hogy az azóta eltelt idő szinte mindegyik esztendejére jutna egy-egy tűzoltógépjármű, tehát közel húsz. A kiérkezés gyorsaságát tekintve elmondható, hogy a helyi erők néhány perc alatt a helyszínre érkeztek, a vidékiek értelemszerűen a távolságuktól függően 30-60 perces késleltetéssel követték emezeket. Alapesetben a fokozatos érkezés a mentésbe történő fokozatos bekapcsolódás révén tervszerűnek és működőképesnek tekintendő. Gyakorlatilag ennél az esetnél is működött ez. Viszont az égés ilyen kedvező körülmények közötti megakadályozása gyorsabb, nagyobb „dózisú” tűzoltóerővel sem lehetett volna számottevően hatékonyabb.
Érdekességként megemlíthető, hogy a szentesi tűzoltóság gépjárműfecskendője Nagymágocs határában vonulás közben meghibásodott és vonulás képtelenné vált. A rá beosztott személyi állomány tagjai azonban személyi felszerelésüket magukkal hozva, autóstoppal „vonultak” tovább a helyszínre.
B.B.: Ilyen hatalmas épület oltása bizonyosan nagy feladat.
Az épület belsejében is kellett oltani, vagy ez mindvégig kívülről történt?
Cs.P.: A tűzoltás több irányból és több szintről történik minden esetben, ha a helyszíni adottságok, tűzoltás-taktikai lehetőségek azt megengedik. Ebben az esetben is így történt ez természetesen. A kezdeti időszakban az elsőnek érkező egység tagjai a felderítéssel egy időben már táplálást és sugarat szerelnek. Ekkor még általában nagyobb esély van arra, hogy a tűz keletkezésének közvetlenebb környezetének közelébe lehessen hatolni. De ekkor még kevesebb az erő és az azt kiszolgáló eszközállomány. Az érkező további erők már a felsőbb és alsóbb szintek védelmére is lehetőséget adnak. Később a környező épületek védelme is nagyobb szerepet kap, hogy az átterjedés megakadályozásával a tűz pusztítása csökkenjen. Ekkor azonban – ha addig a tűzoltás nem járt sikerrel – egyre inkább vissza kell vonni az erőket az épületen kívülre a hő terhelés, és elsősorban az omlásveszély miatt.
( Az épület napjainkban)
B.B.: Mennyi időbe tellett teljesen megfékezni a tüzet?
Cs.P.:Emlékeim szerint a tűz eloltása úgy éjfél körülre sikerült. És ez nem azt jelentette, hogy akkor aludt el a tűz, mert ami akart elégett. Az akkor, ott közreműködő mintegy 50-60 tűzoltó mondhatni egy kisebb csodát vitt véghez. Eloltotta a tüzet! Ez azért nagyon fontos, mert a tűzben átégő és leszakadozó födémeken keresztül lezúduló malmi technológia mind lejjebb és lejjebbi szintre került. Az első emeleten lévő legértékesebb gépek megmenekültek azáltal, hogy ezt a szintet már gyakorlatilag nem érte el a tűz, mert akkorra eloltották. Azonban az utómunkálatok, a parázslások, füstölgések teljes megszüntetése az másnap a reggeli, délelőtti órákban fejeződött be.
B.B.: Milyen feladatokat láttál el a tűz oltása során?
Cs.P.: Én akkor, mint a tűzmegelőzési szakterületet irányító parancsnokhelyettes a háttérparancsnok irányítása alatt logisztikai és tűzvizsgálati feladatokat kaptam és végeztem a helyszínen és még hetek múltán is ezzel az esettel összefüggésben.
( Új lakók)
B.B.: Az orosházi történelem legnagyobb tüze volt ez?
Úgy gondoltam, hogy a riport után elkel még néhány szerkesztői mondat, pár mélytartalommal bíró gondolat. De azt hiszem, hogy nincsen túl sok hozzá fűzni való ehhez a riporthoz.
Csupán annyi, hogy aki a malom épülete mellett sétál ma el, az érintse meg a falát.
Csongrádi Pál szíves közreműködésével: Tóth Tamás
Az épület ma is áll, a helyiek és a városba látogatók nap mint nap találkoznak vele.
A gyönyörű hatalmas épület beleírta magát Orosháza történelmébe.
A tragédiáról Csongrádi Pál nyugállományú tűzoltó alezredes adott interjút.
B.B.: Mi volt a tűz keletkezésének oka?
Cs.P.: Előre kell bocsájtanom, hogy a hagyományos építésű malmok épületszerkezetei hasonlatossá teszik az egész épületet egy kéményhez. A körítő téglafalakhoz csatlakoznak a számos áttöréssel, nyílással rendelkező fenyő deszkapadozat alkotta, technológiai szinteket alkotó födémek - szintén fenyőfából készült gerendái. Mivel a hagyományos malmi technológia úgy működik, hogy jellemzően serleges felvonóval feljuttatják a gabonát a legfelső szintre és onnan indul el lefelé a feldolgozás útján a szem. Míg a felsőbb szinteken csak tisztítás, osztályozás egyéb előkészítő műveletek történnek addig az első emeleten lévő, úgynevezett koptatóban történik meg a tényleges lisztté őrlés. Ez a malmi gépészet legértékesebb és jellemzően fémből készült, és az utóbbi évtizedekben már egyre inkább automatizált része.
A felsőbb szinteken lévő berendezések nagy része szintén fából, vászonból és más éghető anyagból készült. Belátható, hogy egy-egy ilyen hagyományos malomban a falakon kívül a feldolgozott anyagon túl szinte minden más anyag is éghető. Ebből sajnos az is adódik, hogy egy ilyen környezetben keletkező tűzeset jellemzően mindent elpusztít, így még a keletkezés helyét is nagyon nehéz behatárolni, nemhogy a konkrét okát meghatározni. Mégis az akkor, több megyei szakember és a rendőrség bevonásával lefolytatott vizsgálat azzal zárult, hogy a serleges felvonóba, a gabonával bekerült fémdarab által okozott szikrázás gyújtotta meg az ott lévő gabonát, az aztán a technológiával „utazva” terjedt tovább.
B.B.: Az épületben tartózkodók sikeresen elhagyták az épületet? Volt szükség tűzoltói beavatkozásra a kiürítéshez?
Cs.P.: A kora esti keletkezési időpontot tekintve a tűz a délutáni műszakban történt, amikor csupán néhány fő felügyelte a folyamatokat az egész létesítményben. Ebből is következett a kissé késedelmes észlelés és beavatkozás, de viszont ennek köszönhető, hogy emberi élet igazából nem került veszélybe. A dolgozók biztonsággal el tudták hagyni a veszélyeztetett területeket, kimentésükre nem volt szükség.
B.B.: Voltak sérültjei a tragédiának? Kérdésem az épületben tartózkodókon kívül a lánglovagokra is vonatkozik.
Cs.P.: A beavatkozás során – órákkal a tűzoltás megkezdését követően – egy vidéki, helyismerettel nem rendelkező tűzoltó kolléga az udvaron lévő betonsilókhoz tartozó ürítő-garatba lépett, de enyhébb bokaficammal megúszta. Szerencsére más sérülés nem történt.
(A Régi Tóth-malom)
B.B.: Körülbelül hány kocsival vonultak ki a helyszínre a tűzoltók a bejelentést követően, illetve mennyire volt gyors a kivonulás?Az orosháziakon kívül más településekről is érkeztek tűzoltók?
Cs.P.: Sajnos az eltelt idő miatt felelősen már nem tudnám pontosan megmondani, hogy hány tűzoltó-gépjármű érkezett a kárhelyre. Azonban a tűzoltóságon évtizedek óta működő Riasztási és Segítségnyújtási Terv szerint az ilyen, V-ös kiemelt kategóriába tartozó tüzekhez legalább 9-10 gépjárműfecskendő és több különleges szer, például vízszállítók, létraszerek, magasból mentők vonulnak a helyszínre. Így történt ez akkor is. Jellemzően a megye tűzoltóságairól, de Hódmezővásárhelyről, Szentesről, sőt ez utóbbi eszközök Szegedről és Kecskemétről jöttek. Azt lehetne mondani, hogy az azóta eltelt idő szinte mindegyik esztendejére jutna egy-egy tűzoltógépjármű, tehát közel húsz. A kiérkezés gyorsaságát tekintve elmondható, hogy a helyi erők néhány perc alatt a helyszínre érkeztek, a vidékiek értelemszerűen a távolságuktól függően 30-60 perces késleltetéssel követték emezeket. Alapesetben a fokozatos érkezés a mentésbe történő fokozatos bekapcsolódás révén tervszerűnek és működőképesnek tekintendő. Gyakorlatilag ennél az esetnél is működött ez. Viszont az égés ilyen kedvező körülmények közötti megakadályozása gyorsabb, nagyobb „dózisú” tűzoltóerővel sem lehetett volna számottevően hatékonyabb.
Érdekességként megemlíthető, hogy a szentesi tűzoltóság gépjárműfecskendője Nagymágocs határában vonulás közben meghibásodott és vonulás képtelenné vált. A rá beosztott személyi állomány tagjai azonban személyi felszerelésüket magukkal hozva, autóstoppal „vonultak” tovább a helyszínre.
B.B.: Ilyen hatalmas épület oltása bizonyosan nagy feladat.
Az épület belsejében is kellett oltani, vagy ez mindvégig kívülről történt?
Cs.P.: A tűzoltás több irányból és több szintről történik minden esetben, ha a helyszíni adottságok, tűzoltás-taktikai lehetőségek azt megengedik. Ebben az esetben is így történt ez természetesen. A kezdeti időszakban az elsőnek érkező egység tagjai a felderítéssel egy időben már táplálást és sugarat szerelnek. Ekkor még általában nagyobb esély van arra, hogy a tűz keletkezésének közvetlenebb környezetének közelébe lehessen hatolni. De ekkor még kevesebb az erő és az azt kiszolgáló eszközállomány. Az érkező további erők már a felsőbb és alsóbb szintek védelmére is lehetőséget adnak. Később a környező épületek védelme is nagyobb szerepet kap, hogy az átterjedés megakadályozásával a tűz pusztítása csökkenjen. Ekkor azonban – ha addig a tűzoltás nem járt sikerrel – egyre inkább vissza kell vonni az erőket az épületen kívülre a hő terhelés, és elsősorban az omlásveszély miatt.
( Az épület napjainkban)
B.B.: Mennyi időbe tellett teljesen megfékezni a tüzet?
Cs.P.:Emlékeim szerint a tűz eloltása úgy éjfél körülre sikerült. És ez nem azt jelentette, hogy akkor aludt el a tűz, mert ami akart elégett. Az akkor, ott közreműködő mintegy 50-60 tűzoltó mondhatni egy kisebb csodát vitt véghez. Eloltotta a tüzet! Ez azért nagyon fontos, mert a tűzben átégő és leszakadozó födémeken keresztül lezúduló malmi technológia mind lejjebb és lejjebbi szintre került. Az első emeleten lévő legértékesebb gépek megmenekültek azáltal, hogy ezt a szintet már gyakorlatilag nem érte el a tűz, mert akkorra eloltották. Azonban az utómunkálatok, a parázslások, füstölgések teljes megszüntetése az másnap a reggeli, délelőtti órákban fejeződött be.
B.B.: Milyen feladatokat láttál el a tűz oltása során?
Cs.P.: Én akkor, mint a tűzmegelőzési szakterületet irányító parancsnokhelyettes a háttérparancsnok irányítása alatt logisztikai és tűzvizsgálati feladatokat kaptam és végeztem a helyszínen és még hetek múltán is ezzel az esettel összefüggésben.
( Új lakók)
B.B.: Az orosházi történelem legnagyobb tüze volt ez?
Cs.P.: Ez egy nehezen megválaszolható kérdés. Mi az, hogy legnagyobb? Tűzfelületre? Talán ez volt a legnagyobb, de gondoljunk egy nádas, vagy gabonatábla tűzre… Kárra? Talán, de gondoljunk a pusztaszőlősi gázkitörésre… Szerencsére életeket sem követelt!
Mivel északnyugati volt a szélirány beindult a helyi katasztrófaturizmus is azon az estén. Talán több ezren nézték a buszpályaudvarról az égő malom épületét. A füst, a szikrák, az égő zsarátnok a másik irányba a vasútállomás, és a Merián irányába lévő épületeket veszélyeztette. Ebből az udvari irányból volt nehezebb és veszélyesebb a beavatkozás is. Ezt nem láthatták a nézelődők, de amit láttak az is éppen eléggé megrázó volt számukra.
B.B.:Úgy gondolom hogy kötelességünk tisztelettel gondolni azokra az emberekre, akik részesei voltak ennek a tűzzel való küzdelemnek. Tizennyolc év után megemlékezik e valamilyen csoport, vagy maga a tűzoltóság erről az esetről, vagy teljesen feledésbe merült?
B.B.:Úgy gondolom hogy kötelességünk tisztelettel gondolni azokra az emberekre, akik részesei voltak ennek a tűzzel való küzdelemnek. Tizennyolc év után megemlékezik e valamilyen csoport, vagy maga a tűzoltóság erről az esetről, vagy teljesen feledésbe merült?
Cs.P.: Az igazság az, hogy a tűzoltók munkája egy végletekig kiszámíthatatlan, nagyon dinamikus fizikai és pszichikai igénybevétellel járó hivatás. Sosem tudhatják pontosan, hogy mikor, hol, mi vár rájuk. Közöttük is van, aki nehezebben viseli a vért, a magasságot, a természetellenes pózban, vagy szerte-szét heverő testrészek látványát. Ők is emberek. De, ha menni kell és másokon segíteni kell, akkor ezen már nincs mód morfondírozni. Sokszor kisebb tűzeset nagyobb tragédiával, vagy éppen nagyobb kockázatvállalással jár. Nehéz rangsorolni, hogy melyik esemény viseli meg egyik, vagy másik mentésben résztvevőt. Jellemzően ezek következményeit maguknak, vagy szűkebb emberi közösségüknek kell feldolgozni. Ez gyakran nem könnyű. Sajnos a társadalmi feszültségek nemhogy elősegítenék ezeknek az emberi érdemeknek a méltánylását, hanem gyakran el is bagatellizálják. Néhány kiemelkedő eseményt a tűzoltóság védőszentje, Szent Flórián Napja alkalmából rendezett belső ünnepségén szoktak felidézni, ahol esetleg a mindenkori fenntartó képviseletében megjelenő aktuálpolitikus is mondd néhány általános méltató szót.
Úgy gondoltam, hogy a riport után elkel még néhány szerkesztői mondat, pár mélytartalommal bíró gondolat. De azt hiszem, hogy nincsen túl sok hozzá fűzni való ehhez a riporthoz.
Csupán annyi, hogy aki a malom épülete mellett sétál ma el, az érintse meg a falát.
Csongrádi Pál szíves közreműködésével: Tóth Tamás
Nem tudom, hogy ez kinek a felvétele, de az Orosházi városi tv is a helyszínen volt annó és készítettek felvételt a tűzről ! Éjfél körül az akkori FM részéről Zsíros Géza /ha jól emlékszem a nevére/ a helyszínre érkezett, és azt ígérte, jövőre újraépítik a malmot!
VálaszTörlés