A Helios alapítvány, az Orosházi önkormányzattal és a városi könyvtárral karöltve szervezte meg a Jászay-Horváth Elemér versíró pályázatot, amire 20-an jelentkeztek,több mint 60 verssel. A Jelentkezők között volt a Békés Blog főszerkesztője is, név szerint Tóth Tamás Sándor. Aki rendszeresen olvassa a "Megye üzenőfalát", már találkozhatott több írásával, azonban ez kicsit más. Most két verse került zsűri elé, és mi más is fejezhetné ki jobban írásai színvonalát, minthogy különdíjat nyert.
A Bizakodó én voltam, ő inkább a "nem élem bele magam mert mi lesz ha mégsem" gondolattal a fejében, minden mindegy alapon foglalt helyet a színpad előtt, és várta az eredmény hirdetést. Én kicsit távolabb a színpadtól a környező fák árnyéka alatt szurkoltam egy padon ülve, egy idős bácsi társaságában. Mikor elhangzott az első helyezett, majd a második, egyre csalódottabb lettem, majd elhangzott a harmadik helyezett. Ekkor az idős bácsi felé fordultam, és azt mondtam neki, nem baj majd legközelebb. Elfelejtettem hogy nem is közöltem vele miért üldögélek ott a padon. Mikor tisztázni akartam a helyzetet, hogy értse mire gondolok, elhangzott hogy különdíjasok is vannak. Felcsillant bennem a remény, és igen! A második különdíjas Tóth Tamás Sándor. Olyan büszkeség töltött el mintha az én nevemet mondták volna. Felugrottam a padról a bácsit ott hagyva, és a színpad mellé szaladtam. A fenti képet ekkor készítettem. Én tudtam! Azok akik most ezt olvassák joggal mondhatják, hogy elfogultan írtam, és a többi helyezettről nem is esett szó. Más esetben természetesen nem így lenne, de most igen. Elfogult vagyok, és büszke. Büszke vagyok hogy a testvérem különdíjas lett, és átvehette a színpadon mindenki előtt a díjat. A pályázatra beküldött verseit lentebb lehet olvasni. Azért persze azt hozzá lehet tenni hogy "ugye megmondtam!"
Tóth Gábor
(A Versekre kattintva nagy méretben is megnézhető)
A Bizakodó én voltam, ő inkább a "nem élem bele magam mert mi lesz ha mégsem" gondolattal a fejében, minden mindegy alapon foglalt helyet a színpad előtt, és várta az eredmény hirdetést. Én kicsit távolabb a színpadtól a környező fák árnyéka alatt szurkoltam egy padon ülve, egy idős bácsi társaságában. Mikor elhangzott az első helyezett, majd a második, egyre csalódottabb lettem, majd elhangzott a harmadik helyezett. Ekkor az idős bácsi felé fordultam, és azt mondtam neki, nem baj majd legközelebb. Elfelejtettem hogy nem is közöltem vele miért üldögélek ott a padon. Mikor tisztázni akartam a helyzetet, hogy értse mire gondolok, elhangzott hogy különdíjasok is vannak. Felcsillant bennem a remény, és igen! A második különdíjas Tóth Tamás Sándor. Olyan büszkeség töltött el mintha az én nevemet mondták volna. Felugrottam a padról a bácsit ott hagyva, és a színpad mellé szaladtam. A fenti képet ekkor készítettem. Én tudtam! Azok akik most ezt olvassák joggal mondhatják, hogy elfogultan írtam, és a többi helyezettről nem is esett szó. Más esetben természetesen nem így lenne, de most igen. Elfogult vagyok, és büszke. Büszke vagyok hogy a testvérem különdíjas lett, és átvehette a színpadon mindenki előtt a díjat. A pályázatra beküldött verseit lentebb lehet olvasni. Azért persze azt hozzá lehet tenni hogy "ugye megmondtam!"
Tóth Gábor
(A Versekre kattintva nagy méretben is megnézhető)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése