A dél-alföldi táj szívében, Békés megye egyik településén, Szabadkígyóson áll egy kastély, amelynek neve a történelem, az arisztokrácia, a kultúra és a romantika jegyében fonódott össze: a Wenckheim-kastély. Az épület nemcsak látványa miatt ejti ámulatba a látogatót, hanem a története és a köré szövődött legendák, társadalmi és kulturális jelentősége miatt is. Olyan hely ez, amely egyaránt megérinti a művészetek, az építészet, a történelem és a természet szerelmeseit.
A kastély építése a 19. század végére tehető, és a Wenckheim család megrendelésére készült el, különös gondot fordított arra, hogy rezidenciájuk méltó módon tükrözze gazdagságukat, ízlésüket és társadalmi státuszukat. A kivitelezéssel Ybl Miklóst, a kor neves építészét bízták meg, aki neoreneszánsz, és eklektikus stílusban álmodta meg. Már az első pillantásra érződik, hogy a tervező nem csupán egy lakóépületet kívánt létrehozni, hanem egy időtlen szépségű műalkotást, amely egyesíti a pompa, a funkcionalitás és a természet közelségének eszményét.
A kastélyt körülölelő park önmagában is külön tanulmányt érdemelne. A több mint 20 hektáros angolpark hatalmas fáival, kanyargó sétaútjaival, tavacskáival a századfordulós természetkultusz tökéletes lenyomatát kínálja. A kertben tett séta nemcsak kikapcsolódást nyújt, hanem lehetőséget ad arra is, hogy az ember a saját gondolataival maradjon, miközben érzi a múlt jelenlétét, az idő lassú múlását. Egy-egy fa alatt megpihenve könnyű elképzelni, ahogy egykor elegáns hölgyek és urak sétáltak a lugasok között, kosztümben, cilinderben, talán egy meghívásos bál vagy egy nyári zongorakoncert után. Én például gyakran eltűnödtem ilyen dolgokon, láttam magam előtt a képet, miközben iskolás éveimet töltöttem a kastély falai között.
A kastély belső terei legalább annyira lenyűgözőek, mint külső megjelenése. A díszlépcsők, a hatalmas bálterem, a könyvtárszoba, mind-mind a korabeli nemesi élet mindennapjait idézik. A mennyezeti stukkók, a faragott bútorok és a márványkandallók olyan művészi gondossággal készültek, hogy minden sarok egy újabb történetet mesél el – a család ünnepeiről, vendégfogadásokról, csöndes estékről vagy politikai megbeszélésekről. A kastély egykori ebédlője volt a tornaterem -akkor el tudja képzelni még az is aki nem járt ott, hogy mekkora is volt az az ebédlő- a későbbi étkező pedig a diákoknak lett kialakítva a volt fedett lovarda helyén.
A Wenckheim-kastély történelmi jelentőségét növeli, hogy nemcsak egy arisztokrata család otthona volt, hanem a magyar történelem szerves része. A 20. század viharai természetesen ezt a pompás épületet sem kerülték el: a háborúk, az államosítás és az elmúlt rendszer közömbössége nyomot hagytak falain és sorsán. Volt itt iskola, könyvtár, téesziroda, majd sokáig elhagyatottan állt, mígnem a közelmúltban nagyszabású felújítási program vette kezdetét. A műemlékvédelem égisze alatt végzett munkák célja nem csupán az eredeti állapot helyreállítása volt, hanem az is, hogy a kastély újra élettel teljen meg, és a látogatók számára is elérhetővé váljon, méghozzá méltó módon.
A szabadkígyósi Wenckheim-kastély ma már nemcsak építészeti és történelmi emlék, hanem kulturális tér is: koncertek, kiállítások, tematikus rendezvények helyszíne. Megnyílt kapuival újra visszatért a közösségi életbe, és olyan hellyé vált, ahol a múlt és jelen párbeszéde valóságos élménnyé válik. A látogató nem pusztán turistaként járja végig termeit, hanem részesévé válik egy történetnek, amely évszázadokon ível át, és amelynek minden részlete élményt, tanulságot vagy épp gyönyörűséget kínál. Ha pedig valaki ott töltötte diák éveit, teljesen más szemmel tekint rá. Mostmár nem a zongora koncert utáni elegáns hölgyeket látja, hanem magát, ahogyan a vizsgákra készül, ahogy tanítás után várja a buszt -amely az iskolából szállította diákokat- és azon töpreng "vajon felférek?"
Mindezek fényében nem túlzás azt állítani, hogy a szabadkígyósi Wenckheim-kastély nem csupán Békés megye, hanem az egész magyar kultúrtörténet egyik legféltettebb kincse. Egy olyan hely, ahol a múlt nem múzeumi porréteg alatt szunnyad, hanem elevenen lélegzik a falak között. Egy hely, ahol a történelem, a szépség, a természet és az emberi sorsok találkoznak – és ahol minden látogatás egy időutazás is egyben.
Ezúton szeretném megköszönni az öregdiák találkozó szervezőinek áldozatos munkájukat.
Ez is érdekelhet!
Cikkek különböző témákban:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése