Amikor klasszikus regényeket olvasunk, gyakran nem is sejtjük, mennyi réteg, utalás, elhallgatott gondolat vagy társadalomkritika húzódik meg a sorok mögött. Az iskolai tanulmányaink során talán már találkoztunk néhány ilyen „rejtett üzenettel” – például hogy Orwell Állatfarmja valójában a sztálini diktatúráról szól –, de ennél jóval több rejlik a klasszikusok mélyén. Az irodalom mindig is eszköze volt annak, hogy az írók elmondják azt, amit nyíltan nem lehetett vagy nem volt tanácsos kimondani. A sorok között olvasni művészet, de egyben izgalmas nyomozás is: mit akart valójában közölni az író a történet mögött?
Vegyük például Charlotte Brontë Jane Eyre című regényét. A felszínen ez egy viktoriánus korabeli szerelemi történet, egy fiatal nevelőnő és egy rejtélyes úriember kapcsolatáról. De ha kicsit mélyebbre ásunk, könnyen észrevehetjük, hogy a regény valójában a női függetlenség és önazonosság keresésének története. Jane nem hajlandó alávetni magát sem a gazdagság, sem a társadalmi elvárások kényszerének, és még akkor is a saját elveihez ragaszkodik, amikor ez boldogtalanságot jelent számára. A könyv bátor kiállás a női önrendelkezés mellett, egy olyan korban, amikor a nőknek alig volt beleszólása a saját sorsukba.
Hasonló rejtett rétegeket találunk Herman Melville Moby Dick-jében is. A bálnavadászat kalandos története mögött egy mély filozófiai kérdés áll: az ember és a természet viszonya, az isteni akarat kiismerhetetlensége, az őrület és megszállottság határvonalai. Ahab kapitány küzdelme a fehér bálnával szinte biblikus mélységű, egy modernkori Ikarosz története, aki a végsőkig hajszolja a célját, akkor is, ha ezzel a saját vesztét okozza. A könyv lapjain ott vibrál a kérdés: mit ér az emberi akarat, ha az univerzum közömbös?
Ha tovább haladunk az időben, ott van például Kafka A per-je, amelynek főszereplője, Josef K., egyik napról a másikra a bürokrácia áldozatává válik anélkül, hogy pontosan tudná, mivel is vádolják. A regény abszurd világa mögött a XX. század szorongásai húzódnak meg: az elidegenedés, a hatalom arctalan gépezete, az egyén kiszolgáltatottsága. Kafka rejtett üzenete nem csupán egy korabeli jogrendszer kritikája, hanem figyelmeztetés: milyen könnyen válhat az ember áldozattá egy olyan rendszerben, amelynek szabályait nem lehet megérteni, és amely ellen nem lehet védekezni.
De nemcsak a komoly, sötét hangvételű művek hordoznak ilyen rejtett jelentéseket. Jonathan Swift Gulliver utazásai című könyvét sokáig gyerekmesének gondolták, hiszen tündérekre, törpékre és óriásokra emlékeztető népek között kalandozik a főhős. Csakhogy Swift valójában egy keserű szatírát írt a korabeli angol társadalomról, politikáról és emberi butaságról. A laputaiak például, akik annyira belefeledkeznek az elméletekbe, hogy képtelenek a gyakorlati dolgokra, egyértelmű utalás az akadémiai világ elidegenedésére. A liliputiak kicsinyes háborúi pedig a valóságban is zajló, nevetséges politikai vitákat karikírozzák ki.
Az egyik legismertebb rejtett üzenetekkel teli regény George Orwell 1984-je. Bár itt nem is annyira rejtett az üzenet, mégis minden újraolvasáskor újabb és újabb rétegek tárulnak fel. A megfigyelés, a manipuláció és a nyelv hatalma olyan témák, amelyek azóta is kísértenek minket. Orwell nem csupán a totalitárius rendszerek kritikáját írta meg, hanem azt is megmutatta, hogy a valóság is hajlítható – ha elégszer ismételnek valamit, az emberek végül elhiszik. És ez ma talán aktuálisabb, mint valaha.
Egyes írók saját koruk társadalmi igazságtalanságaira reflektáltak rejtett módon. Mark Twain Huckleberry Finn kalandjai című műve például sokkal több, mint egy fiatal fiú folyón való utazásának története. A regény középpontjában egy szökött rabszolga, Jim és Huck barátsága áll, és finom iróniával, de annál hatásosabban bírálja az amerikai rabszolgaság intézményét és a korabeli képmutatást. Az író úgy építi fel a történetet, hogy az olvasó szinte észrevétlenül kerül szembe saját előítéleteivel.
A klasszikus regények tehát nem csupán történetek. Olyan tükörként is működnek, amely nemcsak a kort, hanem az embert is megmutatja – néha nem túl hízelgő módon. A rejtett üzenetek felfedezése nem mindig könnyű, de aki figyelmesen olvas, gyakran talál olyan gondolatokat, amelyek ma is éppúgy érvényesek, mint a megírásuk idején. Érdemes tehát újra elővenni ezeket a műveket, nem csak a történet miatt, hanem azért is, amit a sorok között mondanak el – rólunk, az emberről, és arról a világról, amit magunk köré teremtettünk.
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése