A valóság talán csak akkor létezik, ha valaki nézi

 Egész életünkben azt tanítják, hogy a világ tőlünk függetlenül létezik. Hogy az események sorrendje meghatározott: valami történik, majd annak következménye lesz. Okozat követi az okot, mint ahogy egy dominósor is borul, ha meglökik az első elemet. De mi van akkor, ha ez csak a felszín? Mi van, ha valójában az egész valóság attól függ, hogy épp figyelünk-e?

Nem egy filozófiai sci-fi kezdete ez, hanem egy valódi kvantumfizikai kísérlet konklúziója. A neve: Delayed Choice Experiment, magyarul „késleltetett választásos kísérlet”.

És ha egyszer megérted mit jelent, már nem tudsz ugyanúgy nézni a világra.


A világ, ahol egy részecske több helyen van – amíg rá nem nézel

Képzeld el, hogy egy kis részecskét, például egy fotont, elküldünk egy akadály felé, amin két kis rés van. Mi történik? Ha nem nézünk oda, a részecske úgy viselkedik, mintha egyszerre menne át mindkét résen – mint egy hullám. Ez az alapja az úgynevezett interferenciamintázatnak, amit a detektoron látunk.

De ha elkezdjük megfigyelni, hogy pontosan melyik résen megy át, akkor hirtelen úgy dönt, hogy mégiscsak „részecske”, és csak az egyik rést választja. Az interferencia eltűnik. Mintha a puszta figyelmünk miatt változna meg a viselkedése.

Ez már önmagában elég különös, de a történet még csak most kezd igazán érdekessé válni.

Amikor a jövő befolyásolja a múltat

A késleltetett választásos kísérlet egy lépéssel tovább megy. A tudósok úgy állították be a rendszert, hogy csak akkor döntsék el a megfigyelés módját, miután a részecske már áthaladt a réseken. Vagyis a részecske már „megtette, amit meg kellett”, és csak azután választjuk ki, hogy „megnézzük-e” vagy sem.

És most kapaszkodj meg: a részecske utólag „visszaigazítja” a viselkedését. Ha úgy döntünk, hogy megfigyeljük az útját, akkor részecskeként viselkedik – még akkor is, ha már réges-rég áthaladt a réseken. Ha nem figyeljük, akkor hullámként.

Mintha a jövőbeli döntésünk visszamenőlegesen hatna arra, mi történt korábban.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a valóság nem „történik meg” addig, amíg meg nem nézzük.

 
 
Létezik-e egyáltalán a világ, ha senki sem figyeli?

Innen jön az a gondolat, amitől az embert kirázza a hideg: lehet, hogy a világ csak akkor „valóságos”, amikor figyeljük. A foton nem „ment át” a réseken, amíg meg nem figyeltük, hogy átment-e. Addig csak lehetőségek szuperpozíciója volt – egyfajta „talán történt, talán nem” állapot.

A megfigyelés, a figyelem, a tudat jelenléte nemcsak értelmezi a világot, hanem létrehozza.
Ez a kvantumfizika egyik legnehezebben befogadható, de legjobban igazolt következtetése.

És ha belegondolunk: ez a hétköznapjainkban sem ismeretlen érzés.

A tudomány találkozik a hétköznapi tapasztalattal

Volt már olyan, hogy valaki csak akkor kezdett „normálisan” viselkedni, amikor látta hogy figyeled? Mintha a jelenléted rendet tett volna a világban. Ez nem ugyanaz, mint a kvantummechanika – de van valami párhuzam.

Az emberi tudat hatása valós. Nem kvantumszinten értve, hanem egyszerűen úgy, hogy amit figyelsz, az fontossá válik és ezért megváltozik. Egy kapcsolat, egy munkahely, egy barátság. Amire figyelsz, az életre kel. Amire nem, az elsorvad.

És ha ez így van a mindennapokban is, akkor a tudományos felfedezés és az életfilozófia itt hirtelen találkozik.


 

Akkor mi a valóság?

A fizikusok többsége nem állítja, hogy a tudat teremti a világot. De azt sem zárják ki, hogy a tudat, a megfigyelés, ténylegesen szerepet játszik a világ szerkezetében. A kvantumvilág nem klasszikus. Nem gépszerűen működik, hanem inkább úgy, mint egy lehetőségekkel teli tér, amely a megfigyelésre reagál.

Egy tanulságos zárógondolat – mit kezdjünk ezzel a hétköznapokban?

Nem kell kvantumfizikusnak lennünk ahhoz, hogy levonjuk a következtetést. A figyelmünk nemcsak megértést hoz, hanem alakít is.

Ha a világ reagál arra hogy figyelünk rá, akkor figyeljünk. Figyeljünk a  kapcsolatainkra, a környezetünkre, az érzéseinkre. Ne csak automatikusan éljünk, hanem tudatosan. Ha a valóság valóban „megvárja”, hogy észrevegyük, akkor kezdjük el észrevenni.

És ez talán fontosabb, mint bármelyik kísérleti eredmény.

Igenis befolyásolni tudjuk az életünket. Talán még a múltunkat is. De a legfontosabb mindig az, hogy: ÉLJ A JELENBEN!

 Te meg tudod élni a jelent amikor nincs jövő, nincs múlt, csak most?

 

 

 

 

 

Ez is érdekelhet!

Hasonló cikkekért kattints: 

Megjegyzések