Ha valaki azt mondja, hogy felhőkarcolókat terveznek Békés megyébe, első hallásra minden józan paraszti ész tiltakozik. Itt, ahol a látóhatár végeláthatatlan, ahol a naplemente úgy terül szét az égen, mintha festették volna, nehezen fér meg a beton és az üveg égig nyúló kombinációja.
Miért lenne ez elképzelhetetlen?
Az Alföld egyik legfőbb karakterjegye éppen a vízszintesség. Nemcsak földrajzi értelemben, hanem kulturálisan is. A pásztorok, földművesek, tanyák világa nem igényelt vertikális tereket. Az építészet mindig alkalmazkodott a tájhoz, és Békés megye ebben nem kivétel. Békéscsaba, Gyula, Orosháza vagy akár Mezőberény belvárosában a templomtornyok a legmagasabb pontok – nem véletlenül. A táj és a városszerkezet is úgy épült fel, hogy a „fent” sosem volt fontos.
A toronyházak világa – és ami mögöttük van
Mégis, a világban szinte mindenhol egyre magasabb épületek születnek. Nem csupán a presztízs hajtja őket, hanem gyakran nagyon is praktikus szempontok: a terület szűkössége, az ingatlanárak, a növekvő népsűrűség. Tokióban például már régóta nem csak épületek, hanem egész mezőgazdasági rendszerek is magasba törnek: függőleges farmokat alakítanak ki a toronyházak belsejében. Dubajban a világ legmagasabb épülete, a Burj Khalifa inkább státuszszimbólum, mint szükségszerűség, de ott is éghajlati kihívásokat oldanak meg egyre komplexebb módon ezek az óriások.
És mi a helyzet nálunk? Hazánkban Budapest vezeti az építészeti vertikalitást, bár ott is szigorú magassági korlátozások vannak – például a Szent István Bazilika és a Parlament 96 méteres magassága, amelyet sokáig senki nem léphetett túl. A MOL Campus, amely 143 méter magas, nagy vitákat váltott ki: vajon megfér-e a modern magasház a történelmi városszövet mellett?
És akkor jön Békés…
Miért is merülhetne fel egyáltalán az ötlet, hogy felhőkarcolókat építsünk az Alföldre? Itt nincs helyhiány, a népsűrűség is alacsonyabb mint az országos átlag. Az ingatlanpiac sem diktál olyan árakat, amelyek indokolttá tennék a vertikális terjeszkedést. Akkor mégis mi lehetne a motiváció?
Az egyik lehetőség a látvány és a turizmus. Egy jól megtervezett, akár csak 80-100 méter magas modern kilátótorony például lehetne regionális attrakció – hasonlóan a pécsi TV-toronyhoz. Egy ilyen létesítmény nemcsak turisztikai, hanem kulturális szimbólummá is válhatna – feltéve, hogy jól illeszkedik a környezetébe.
Egy másik motiváció lehet a fenntarthatóság és a technológia. Elképzelhető lenne például egy „zöldtorony”, amely nemcsak irodákat vagy lakásokat tartalmaz, hanem napelemekkel termel áramot, esővizet gyűjt, és vertikális kertként működik. Ilyen megoldásokat már tesztelnek Kínában és Szingapúrban – miért ne kaphatna helyet egy hasonló kísérlet épp itt, az Alföld közepén?
Kérdések, amelyekre nincs jó válasz
Egy esetleges békési felhőkarcoló kérdése tehát messze túlmutat az építészeten. Nemcsak az a kérdés, hogy lehet-e ilyet építeni, hanem hogy érdemes-e. Megváltoztatná a tájat? Igen. Több turista jönne? Talán. Összeegyeztethető lenne a helyi identitással? Na ez már fogósabb. Mert Békés megyében a szél is máshogy fúj.
Mégis: miért ne?
Van valami vonzó a gondolatban. Nem a gigantománia miatt, hanem mert néha jó eljátszani a lehetőséggel. Elgondolkodni azon, hogyan nézne ki egy jövőbeli Békéscsaba vagy Gyula, ha nemcsak vízszintesen, hanem felfelé is építkezne. Hogy lehetne-e valaha egy olyan középület, amelyből rálátni az egész megyére. Hogy milyen lenne egy 20. emeleti erkélyen kávézni, miközben alattunk békésen zajlik az élet.
Az Alföld talán nem fogja egyik napról a másikra befogadni a felhőkarcolókat. De ha egyszer mégis épülne egy, valószínűleg nem a hivalkodás, hanem a kíváncsiság hívná életre. És ha így lenne – akkor talán még az öreg szélmalmok sem sértődnének meg.
Természetesen ezt senki ne vegye készpénznek, csak eljátszottunk kicsit a gondolattal.
Te eltudnád képzelni?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése