Amikor ma mindenki a telefonjáról, streaming szolgáltatásokon keresztül hallgat zenét, én még mindig leülök a bakelitlemez, a kazetta vagy éppen a VHS elé.(Igen VHS-ről is lehet zenét hallgatni) Nem megszokásból, nem is nosztalgiából – egyszerűen azért, mert nekem ezek jelentik az igazi zenehallgatást. A streaming kényelmes, ezt nem vitatom, de hiányzik belőle az a fajta közvetlenség és hangulat, amit a régi technológiák adnak.
A szalagok lassúsága és mélysége
A szalagos magnó sokaknak ma már csak egy múzeumi tárgy, nekem viszont mindennapi eszköz. Van benne valami különleges, amikor felteszem a szalagot, megnyomom a gombot, és elindul az a telt, meleg hangzás. Nem lehet csak úgy ide-oda ugrálni a számok között – és pont ez a jó benne. Rákényszerít, hogy leüljek, odafigyeljek, és átadjam magam a zenének. Nem háttérzaj, hanem valódi élmény.
A kazetták és a ceruzás varázs
A kazettákat is máig használom. Több polcom van tele velük, és gyakran előveszem valamelyiket, ha zenét szeretnék hallgatni. Igen, előfordult, hogy ceruzával kellett visszatekerni – és ez nekem nem volt nyűg, hanem része a varázsnak. A mai világban, ahol minden azonnal elérhető, van valami felszabadító abban, hogy egy kicsit foglalkozni kell a zenével, hogy időt kell rá szánni. A walkmanem is működik még, és mikor fejhallgatóval hallgatok rajta egy régi felvételt, az sokkal intimebb, személyesebb élmény, mint bármi a telefonról.
A CD-k rendje és varázsa
A CD-ket sem cserélném el semmire. Szeretem, ahogy sorakoznak a tartókban, a fényes borítók, a kis könyvecskék a dalszövegekkel. Ha beteszek egy lemezt, az több, mint egyszerű zenehallgatás: egy rituálé. Kiválasztom, kiveszem a tokból, beteszem a lejátszóba, és végighallgatom. A streaming világában egy kattintás elég, de épp emiatt sokszor felszínes marad. A CD viszont azt üzeni: most időt szánok erre a zenére.
VHS és a különleges hangulat
Sokan meglepődnek, amikor elmondom, hogy még VHS-en is hallgatok zenét. Igen, nem csak filmre használom a kazettákat – a koncertfelvételek, zenei műsorok mai napig megőrizték a hangulatukat. A kissé szemcsés kép, a szalag zaja mind hozzátartozik ahhoz az élményhez, amit egy modern HD-stream sosem tud visszaadni. Nem is beszélve arról, ha CSAK zenét rögzítesz VHS-re, micsoda hangzást kapsz.
Miért nem váltottam át teljesen a streamingre?
Nem arról van szó, hogy ne használnám néha a modern lehetőségeket. Ha úton vagyok, vagy gyorsan meg akarok keresni egy új előadót, jól jön a Spotify. De ha választanom kell, mindig a régi formátumokat részesítem előnyben. Mert ezek nem csak zenét adnak, hanem történetet, tárgyat, kézzelfogható emléket. Amikor kezembe veszek egy kazettát, tudom, hogy egyszer valaki felvette, odafigyelt, törődött vele. Egy fájl a telefonon viszont csak egy adat.
Nem retro – hanem az életem része
Sokan, amikor meglátják a lemezeimet vagy a magnóimat, azt mondják: „De jó, te még mindig retrózol!”. Pedig számomra ez nem retro, nem múltidézés, hanem folyamatos jelen. Ezeket a technológiákat sosem hagytam el, mindig ott voltak velem, és ma is ugyanúgy használom őket, mint régen. Nekem nem csak emlékek, hanem a mindennapok természetes részei.
És talán pont ez a különbség. A világ lehet, hogy a streaming felé szaladt, de én megtartottam valamit abból, amikor a zenehallgatás nem a gyors fogyasztásról szólt, hanem az odafigyelésről. És amikor este beteszek egy szalagot, kazettát vagy CD-t, és leülök hallgatni, tudom, hogy nekem ez az igazi zenehallgatás – a mai napig. És aki szemfüles, észrevehette hogy kimaradt a vinyl. Természetesen a vinyl megszállotja vagyok, imádom, amihez plusz hozzátesz hajdani lemezlovas múltam. Viszont úgy gondoltam, mivel a vinyl most megint nagyon itt van, és már számtalanszor írtam róla, nem ismételném magam. Talán csak annyit: nagyon örülök hogy a vinyl újra a mindennapok része!
Te szereted a régi technológiát? Írd meg
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése