Van valami egészen különleges érzés abban, amikor belépünk egy régi könyvtárba. A polcokon sorakozó kötetek nemcsak szövegeket rejtenek, hanem egész korok gondolkodását, álmait és tudását. Talán ezért is kísérti az emberiséget újra és újra a gondolat: mennyi minden veszett el a történelem során, amikor könyvtárak tűntek el a föld színéről. A lángok martaléka, a háborúk pusztítása vagy éppen a hanyagság miatt könyvek milliói semmisültek meg, és velük együtt a múlt egy darabja is.
Az egyik legismertebb elveszett könyvtár kétségkívül az alexandriai könyvtár. A legenda szerint itt gyűjtötték össze az ókori világ minden tudását: filozófiát, történelmet, csillagászatot, orvostudományt. Egyes beszámolók szerint a hajósoknak át kellett adniuk minden írott tekercsüket, amikor kikötöttek Alexandriában, hogy lemásolják azokat. Ha ez igaz, akkor valóban elképesztő gyűjteményről lehetett szó. A pusztulás körülményei máig homályba burkolóznak – egyesek szerint Julius Caesar ostroma, mások szerint későbbi támadások vagy egyszerű hanyatlás tette tönkre. Ami biztos: ha ma is meglenne, talán teljesen másképp látnánk a világ történelmét.
De nem csak Alexandria esete mutatja, milyen törékeny a tudás sorsa. Ott van például az asszír király, Asszurbanipál könyvtára Ninivében. Ez az i. e. 7. században jött létre, és főként agyagtáblákból állt. Itt találták meg például a világ legrégebbi fennmaradt irodalmi művét, a Gilgames-eposzt. A város azonban i. e. 612-ben elpusztult, és a könyvtár is romok alá került. Paradox módon éppen a tűz és a rombolás segített abban, hogy a táblák kiégve, keményebbé válva fennmaradjanak, így ma is olvashatjuk őket. Ez az egyik ritka eset, amikor egy pusztítás mégis valamit megmentett az utókor számára.
Az ókori világ más részein is akadtak jelentős gyűjtemények. A pergamoni könyvtár például vetekedett Alexandriával. Azt tartják, hogy amikor a pergamoniak papiruszhoz akartak jutni, a rivális egyiptomiak egyszerűen embargót hirdettek. Így született meg a pergamen széleskörű használata, amely évszázadokig meghatározta az írásbeliséget. Bár a pergamoni könyvtár végül Rómába került, és ott is sok minden elveszett belőle, az öröksége – a pergamen – ma is velünk él a szavainkban.
A középkor sem kímélte a könyvtárakat. Gondoljunk csak a könyvégetésekre, amelyek során „veszélyesnek” ítélt gondolatokkal akartak leszámolni. A maja kódexekből is csupán néhány maradt fenn, mert a spanyol hódítók elpusztították őket, mondván, hogy „az ördög munkái”. Ma mindössze négy hiteles maja kódexet ismerünk – belegondolni is hátborzongató, mennyi tudás és történelem veszhetett el.
És persze ne feledkezzünk meg azokról a könyvtárakról sem, amelyek nem a háború, hanem az idő vasfoga miatt tűntek el. Nedvesség, penész, gondatlanság – olykor ezek is elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a múlt egy szelete végleg eltűnjön.
Ha ezekről a könyvtárakról olvasunk, könnyű eljátszani a gondolattal: mi lenne, ha egyszer csak előkerülne egy elveszett gyűjtemény? Egy rejtett raktár, amely túlélte az évszázadokat, és olyan szövegeket rejt, amelyek felforgatnák a tudományt, az irodalmat, a történelmet. Talán sosem tudjuk meg, mennyi minden rejtőzik a föld alatt. De abban biztosak lehetünk, hogy minden egyes fennmaradt töredék, minden papirusz, minden agyagtábla kincset ér.
Az elveszett könyvtárak története így nem csak a pusztulásról szól, hanem arról is, mennyire értékes az, ami megmaradt. Amikor egy régi könyvet veszünk a kezünkbe, érdemes erre is gondolni: talán éppen egy olyan túlélőt tartunk a kezünkben, amely csodával határos módon menekült meg a történelem viharai elől.
Te szeretnél kutatni egy régi könyvtárban?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése