Ahogy az ősz utolsó levelei lehullanak, és a köd lassan beborítja a határt, Magyarországon egy különös, mégis szívmelengető napra ébredünk. A magyar falvakban és városokban minden év november 11-én újra felcsendül egy jól ismert mondás: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.” De vajon honnan ered ez a különös hagyomány, és miért éppen a liba vált Márton jelképévé?
A történet egészen a 4. századba nyúlik vissza, amikor Tours-i Szent Márton, a szerény és segítőkész püspök még katona volt. A legenda szerint egyszer, egy hideg téli estén, amikor egy didergő koldust látott az út szélén, levágta katonai köpenyének felét, és ráterítette a fázó emberre. Az éjjel álmában maga Krisztus jelent meg előtte – a koldus alakjában. Ez a pillanat változtatta meg az életét: otthagyta a hadsereget, és a békesség, a hit, valamint az önzetlenség szolgálatába állt.
Amikor később püspökké akarták választani, Márton a szerénysége miatt elbújt egy libaólba. De a libák gágogása elárulta rejtekhelyét, így végül kénytelen volt elfogadni a tisztséget. Innen ered, hogy a liba Márton-nap elválaszthatatlan szimbóluma lett – és talán ezért is illik ezen a napon libasültet enni.
De Márton-nap nemcsak a libáról szól. Ez a nap a népi kalendárium egyik fontos fordulópontja: a gazdasági év lezárása, a téli pihenő kezdete. Régen ilyenkor fizették ki a cselédeket, ekkor tartották a vásárokat és a nagy lakomákat. A szüreti bor is ekkorra érett meg – így a „Márton-napi újbor” kóstolása máig elmaradhatatlan szokás. Azt tartották, hogy „Márton-napján kiderül, milyen lesz a bor, olyan lesz az egész esztendő”.
A gyerekek számára pedig a lámpás felvonulások adják a nap igazi varázsát. Sok helyen, főleg iskolákban és óvodákban, kézzel készített lampionokkal járják a gyerekek az utcákat, énekelnek, és mécseseikkel a fényt viszik a korán sötétedő napokba. A lámpás Márton jócselekedetét is jelképezi – a fényt, amit mások életébe hozunk.
És persze ott van a gasztronómia: sült libacomb, libamáj, libaleves – mellé pedig egy pohár friss újbor. A Márton-napi vacsorák hangulata egyfajta átmenet az ősz bősége és a tél csendje között. A néphagyomány szerint, ha Márton-napkor ködös az idő, akkor karácsonykor derült, napos idő várható. Ha viszont süt a nap, akkor a tél bizony hideg lesz.
Márton-nap tehát nemcsak egy vallási ünnep vagy gasztronómiai esemény: egy híd múlt és jelen között, amikor a hagyomány, a közösség és a jókedv összefonódik. És mindannyiunkban megszólalhat valami a libák gágogásából – egy emlékeztető, hogy néha érdemes elbújni a világ elől, de ha hívnak, álljunk elő, és tegyük meg, amit a szívünk diktál.
Te hogyan ünnepled a Márton-napot?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése