Ahogy rövidülnek a nappalok, és egyre több kirakatban jelennek meg a fényfüzérek, újra felbukkan egy ismerős érzés: közeleg a karácsony. Nem feltétlenül meghittség vagy meghatottság ez, inkább egy sajátos társadalmi ritmusváltás. Felgyorsul a vásárlás, sűrűsödnek az év végi összegzések, és mindenki tudja, hogy hamarosan jön néhány nap, amikor – legalább elvben – megáll az idő.
A karácsony azonban nem mindig nézett ki úgy, ahogy ma ismerjük. Sok olyan elem tartozik hozzá, amelyet ma természetesnek veszünk, pedig meglepően új keletű, vagy egészen más jelentéssel indult.
Az ajándékozás például messze nem a bevásárlóközpontok találmánya. Gyökerei az ókori Rómáig nyúlnak vissza, ahol a Saturnalia ünnepén apró ajándékokkal – viaszfigurákkal, mécsesekkel – lepték meg egymást az emberek. Ezek inkább jelképes gesztusok voltak, nem értékük, hanem jelentésük számított. A keresztény hagyományban az ajándékozás a napkeleti bölcsekhez kötődik, akik ajándékokat vittek a megszületett Jézusnak. A ma ismert, családon belüli ajándékozás viszont igazán csak a 19. században vált általánossá, amikor a polgári családmodell és a gyerekközpontú ünneplés elterjedt.
A karácsonyfa sem örök része az ünnepnek. A zöld ágak tisztelete már a pogány időkben is jelen volt: a tél közepén az örökzöld a túlélést és az élet folytonosságát jelképezte. A feldíszített fenyőfa hagyománya a 16–17. századi német területekről indult, és csak jóval később terjedt el Európa többi részén. Magyarországon a 19. század elején jelent meg, eleinte főként nemesi és polgári családoknál. A fa díszítése is sokat változott: az almák, diók és mézeskalácsok helyét fokozatosan átvették az üvegdíszek és a fényfüzérek.
Érdekesség, hogy a karácsony időpontja sem magától értetődő. December 25. nem szerepel a Bibliában, mint Jézus születésének napja. A dátum valószínűleg azért rögzült, mert egybeesett a téli napforduló környéki pogány ünnepekkel, így könnyebb volt azokat „átértelmezni”. A fény születése a sötétség idején erős szimbólum volt – és maradt is, még akkor is, ha ma inkább LED-izzók formájában találkozunk vele.
A modern karácsony egyik legnagyobb változása a hangsúlyeltolódás. Az ünnep ma sokak számára logisztikai feladat: mit vegyünk, mennyit költsünk, mikor érünk oda. A pénz és a látvány – nagy fa, sok ajándék, látványos dekoráció – könnyen önálló céllá válik. Pedig történetileg ezek mindig csak eszközök voltak valami más kifejezésére.
A konklúzió talán nem meglepő, de érdemes kimondani: az ajándék önmagában nem mérőszáma sem a szeretetnek, sem az odafigyelésnek. A pénz kényelmes helyettesítő, a látvány pedig gyors visszajelzést ad, de egyik sem pótolja azt, amit a karácsony eredetileg jelentett: egy tudatos megállást. Nem az a kérdés, mennyibe került, hanem hogy volt-e jelentése. Ebben az értelemben a karácsony nem attól lesz „igazi”, hogy mennyire nagy, hanem attól, hogy mennyire átgondolt. A legnagyobb ajándék pedig nem vehető pénzen, ez a szeretteinkel együtt töltött idő, ami a mai rohanó világban sokaknak talán csak egyszer adatik meg egy évben.
Neked mit jelent a Karácsony?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése