Kevés film és könyv formálta úgy az amerikai olasz maffiáról alkotott képünket, mint Mario Puzo regénye és Francis Ford Coppola Keresztapa-trilógiája. A Corleone család története sokak számára maga lett „a maffia”, pedig amit látunk, az egyszerre merít nagyon is valós elemekből, és közben tudatosan teremt mítoszt. A valóság pedig sokszor prózaibb és kegyetlenebb, mint ahogy azt mi gondolnánk.
Mario Puzo nem volt beavatott. Amikor a Keresztapát írta, anyagi gondokkal küzdött, és tudatosan egy olyan témához nyúlt, amelyről sok újságcikk, bírósági anyag és pletyka állt rendelkezésre. A regény nem egyetlen valódi maffiavezér életrajza, hanem több figura és esemény összeolvasztása. Vito Corleone karakterében felfedezhetők olyan vonások, amelyek Frank Costellára, Vito Genovesére vagy Carlo Gambinóra emlékeztetnek. A háttérből irányító, politikai és rendőrségi kapcsolatokkal rendelkező főnök képe viszont teljesen valós. Az amerikai olasz maffia valóban családokra tagolódott, New Yorkban az úgynevezett Öt Család uralta a terepet, és létezett egy „Bizottság”, amely a nagyobb konfliktusokat hivatott rendezni, ez a rendszer nem a film találmánya.
Ami viszont már erősen irodalmi túlzás, az a maffia becsületességének és erkölcsi kódexének hangsúlyozása. A Keresztapában gyakran hangzik el, hogy a nők és a gyerekek érinthetetlenek, a valóságban azonban számos ártatlan áldozat esett. Az omertà, a hallgatás törvénye valóban létezett, de korántsem volt olyan, mint ahogy a film sugallja. Inkább a félelem és a túlélési ösztön tartotta életben.
A híres lófejes jelenet jó példa arra, hogyan keveredik a valóság és a fikció. Ilyen formában nem dokumentált maffiamódszer, de az üzenet logikája, a brutális, sokkoló figyelmeztetés, nagyon is valós. A maffia gyakran használt látványos erődemonstrációt, hogy világossá tegye, nincs menekvés. A hollywoodi producer megfélemlítése tehát hiteles gondolkodásmódot tükröz, még ha maga a jelenet Puzo képzeletéből is származik.
A filmek egyik legnagyobb erénye a hétköznapiság ábrázolása. Az esküvői jelenet, ahol az üzleti ügyek és a családi események összefonódnak, kifejezetten közel áll a valósághoz. A maffia nem sötét sikátorokban élt, hanem lakodalmakon, keresztelőkön, éttermekben szőtte a hálót.
A drogkereskedelem körüli viták is hitelesek, az 1940–50-es években valóban komoly belső konfliktusokat okozott, hogy egyes főnökök ódzkodtak a kábítószertől, míg mások hatalmas üzleti lehetőséget láttak benne.
Michael Corleone felemelkedése már inkább tragikus dráma, mint dokumentarista ábrázolás. A valóságban is előfordult, hogy látszólag „tiszta” családtagok léptek be az alvilágba, de a film által felrajzolt, szinte sorsszerű átalakulás irodalmi eszköz. A maffiában ritkán volt ilyen elegáns, lépcsőzetes hatalomátvétel, inkább árulások, belső háborúk és hirtelen bukások jellemezték.
Érdekes módon magának a filmnek az elkészítése is összeütközésbe került a valós maffiával. A forgatás kezdetén több olasz–amerikai szervezet tiltakozott, azt állítva, hogy a film rossz fényt vet a közösségre. Ezek a tiltakozások nem voltak teljesen függetlenek a maffiától, Joe Colombo, az egyik New York-i család feje aktív szerepet játszott az Olasz–Amerikai Polgárjogi Ligában, amely nyomást gyakorolt a stúdióra. A kompromisszum végül megszületett: a forgatókönyvből szinte teljesen eltűnt a „maffia” szó, és a produkció cserébe nyugodtan dolgozhatott.
A pletykák szerint valódi maffiatagok is megjelentek statisztaként, és egyes helyszínek kiválasztásánál is „baráti tanácsokat” kaptak az alkotók. Bizonyított fenyegetésekre nincs hiteles adat, de az biztos, hogy a stáb végig tisztában volt vele, egy nagyon is élő, befolyásos világról forgat filmet.
A Keresztapa tehát nem dokumentumfilm, mégis rengeteget elárul az amerikai olasz maffia működéséről. A struktúra, a hatalmi viszonyok, a félelemre épülő rendszer mind valós alapokon nyugszanak. Ami mítosz, az a nemesség, a „lovagias bűnözők” képe. A valóságban kevesebb volt a bölcsesség, és több a hideg számítás.
Hát ezért működik ennyire a történet. A Keresztapa nem azt mutatja meg, milyen volt pontosan a maffia, hanem azt, amilyennek sokan látni akarták. A valóság és a legenda találkozásából pedig megszületett a filmtörténet egyik legmaradandóbb mítosza.
Te olvastad a könyvet, vagy láttad a filmet?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése