A mesterséges intelligenciáról legtöbbször akkor beszélünk, amikor valami ijesztő forgatókönyv kerül szóba. Gépek, amelyek elveszik a munkánkat, vagy algoritmusok, amelyek helyettünk döntenek. Közben pedig reggel azzal ébredünk, hogy a telefonunk arcfelismeréssel oldja fel magát, útvonaltervező mondja meg merre menjünk, a levelezőrendszer pedig eldönti helyettünk, mi a spam és mi nem. És ezen általában nem akadunk fenn.
Az ellentmondás valójában nem is az intelligenciában rejlik, hanem abban, hogy mikor érezzük úgy, hogy kontroll alatt tartjuk. Amíg a technológia „segít”, addig kényelmes. Amíg háttérben dolgozik, addig láthatatlan. A félelem ott kezdődik, amikor nevet, arcot, szándékot képzelünk mögé. Amikor az MI már nem eszköznek tűnik, hanem szereplőnek.
Érdekes módon a mesterséges intelligencia legtöbb formájával akkor sincs bajunk, ha pontosan tudjuk hogy ott van. Nem zavar, hogy egy algoritmus ajánlja a következő filmet, vagy hogy egy program javítja a helyesírásunkat. Ezt én is alkalmazom, sőt adott esetben azt is engedem, hogy átírjon bizonyos részeket, ha azzal gördülékenyebbé válik a szöveg. Ezeket nem érezzük „intelligensnek” a szó emberi értelmében, inkább okos automatizmusnak. A probléma akkor jelenik meg, amikor a rendszer beszélni kezd, válaszol, vagy úgy tűnik, mintha értene minket.
Évszázadok óta félünk attól, amit nem látunk át teljesen. A gőzgép, az elektromosság vagy az internet is hasonló reakciókat váltott ki a maga idejében. A különbség csak annyi, hogy a mesterséges intelligencia nem csupán gyorsabb nálunk, hanem a gondolkodás látszatát kelti. Ez pedig érzékeny terület.
Viszont a hétköznapokban mégis használjuk. Miért? Ha egy rendszer kényelmesebbé teszi az életet, elfogadjuk. Ha gyorsabban találjuk meg amit keresünk, nem kérdezzük hogyan működik. A félelem nem a használatból fakad, hanem a róla szóló történetekből. Filmekből, hírekből. Ezek nem is feltétlenül hazugságok.
Itt nem az a kérdés, hogy félni kell-e a mesterséges intelligenciától, hanem az, hogy mennyire értjük. Minél inkább misztikus dologként tekintünk rá, annál könnyebb démonizálni. Minél inkább eszközként, annál könnyebb a helyén kezelni. Az igazi kihívás nem az, hogy a gépek mit tudnak majd, hanem az, hogy mi hogyan döntünk a használatukról.
Meglátásom szerint, nem magától a mesterséges intelligenciától kellene félnünk, hanem attól, hogy egyre több dolgot bízunk rá, gondolkodás nélkül.
Neked mi a véleményed?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése