Nem hiszek a horoszkópban, és nem gondolom, hogy kristályokat kellene hordani a zsebemben. Nem hiszek a misztikus energiamezőkben, vagy hogy bárki láthatatlan csöveken keresztül szívná el az életerőmet. Mégis van az az érzés, amikor egy beszélgetés után úgy érzem magam, mintha lemerült volna bennem valami. Sokáig azt hittem, az ilyen helyzetekben a negatív téma a hibás. Hogy a bajokról beszélni önmagában fárasztó. De rájöttem, hogy nem erről van szó.
A különbség nem a problémák súlyában van. Van aki panaszkodik, és van aki csak közöl.
De mi a különbség a közlés, és a panaszkodás között? Amikor valaki elmondja mi nyomja a szívét, de közben nyitott a megoldásra. Amikor nem csak lepakolja neked a terhet, hanem vállalja hogy az az övé. Ilyenkor a beszélgetés végén, kell hogy legyen egy megoldás, vagy szándék arra, hogy az adott szituációt hogyan kellene megoldani.
És van a panaszkodás. Az, ami soha nem ér véget. Ugyanaz a történet, ugyanaz a sérelem, ugyanaz a „mindenki hülye, csak én nem”. Hetek, hónapok múltán is. És semmi nem történik! Ilyenkor nincs szándék a változtatásra. Csak az ismétlés. Neki csak a figyelmed kell, és hogy bólogass. Viszont ha azt mondod, nem, nem értek veled egyet, vagy hogy, szerintem nem teszel meg mindent a helyzet megoldására, és bumm! Máris csatlakoztál a "hülyék" táborához. Ilyenkor mi történik? Keres mást, ahol folytatja amit nálad elkezdett, csak már te is egy negatív köntösben díszelegsz a történetében, aki őt nem érti meg. Látod? Meg kell hogy értsd, és bólogatni kell. Nem tanácsot adni, mert az őt nem érdekli. Nem is akarja megoldani, mert akkor nem lessz sztori, és nem lesz figyelem.
És itt jön a kellemetlen rész. Nem csak mások csinálhatják ezt.
Én például anno észrevettem magamon, hogy egy időben minden találkozásnál ugyanazt a témát hoztam fel. Munka, fáradtság, igazságtalanság, és bár jogosnak éreztem, egy ponton feltűnt, hogy a másik már nem úgy reagál. Nem azért, mert nem érdekli, (bár szerintem az is) hanem mert már hallotta. Többször. Ha rajta kapod magad, tudsz változtatni. Feltéve ha akarsz is. A másik ugyanis ilyenkor nem érzi jól magát.
Hogyan lehet rajtakapni magunkat?
Ha ugyanazt a történetet meséljük el újra és újra, de nem változik benne semmi.
Ha minden beszélgetésben előbb-utóbb magunkra tereljük a szót.
Ha ritkán kérdezünk vissza őszintén.
Ha a tanácsokat automatikusan elutasítjuk, de továbbra is panaszkodunk.
Ez nem vádirat. Inkább egy tükör. A panaszkodás néha olyan, mint egy rossz szokás. Kényelmes. Összekovácsol. Ad egyfajta közös „ellenséget”, a főnököt, a rendszert, az időjárást, a világot. Rövid távon még közösséget is teremt. Hosszú távon viszont beszűkít.
És jönnek a következmények. Amikor már nem látunk lehetőséget, csak problémát.
Amikor a történetünkben mindig mi vagyunk az áldozatok.
Amikor a változás gondolata fárasztóbb, mint maga a helyzet. (Egyszerűbb panaszkodni, mint megoldani)
Én arra próbálok figyelni, hogy ne essek ebbe a csapdába, mert ez egy csapda. Egyébként, egy idő után már nem is kell rá tudatosan figyelni, automatikus lesz, hogy nem panaszkodom! Viszont ez azt hozza magával, (legalábbis nálam) hogy nem akarom hallgatni! Persze ez nem azt jelenti hogy akkor mostmár nem beszélgetek senkivel. Fel fogod ismerni, hogy az illető beszélgetni szeretne, vagy panaszkodni. Nem mindegy.
És akkor mi ez a vámpír dolog? Ha hallgatod, azt fogod észrevenni, hogy fáradsz. Viszont aki mondja, ezáltal töltődik fel. Kell neki a figyelmed. Ennyire egyszerű.
És ha valaki rendszeresen lemerít? Lehet, hogy nem kell drámai szakítás. Lehet hogy az illető, egy régi barátod, akitől nem szívesen távolodnál el. Ez általában nem tudatos, ezért nem is értené hogy mi bajod lett vele. Néha elég kevesebb idő. Rövidebb beszélgetés. Tudatosabb jelenlét. Vagy az a mondat, amit nehéz kimondani: „Értem hogy ez nehéz, de mit teszel ellene?”
És itt a végén fontosnak tartom megjegyezni, amiket fenntebb leírtam, nem kell hogy elhidd. Nekem a témával kapcsolatban, semmilyen végzettségem nincs. Én csak olvasok, tanulok, (magamtól) és ezzel a saját kis világomat szeretném jobbá tenni. Másokat megváltoztatni, (ha nem akarja) nem lehet.
A saját harcodat, csak te tudod megvívni magaddal.
Te szoktál panaszkodni?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése