Ismerős az érzés amikor reggel még kell a meleg kabát, napközben pedig meg akarsz benne gyulladni? A tél mintha fáradna, közeleg a tavasz, és itt a farsang. A naptár szerint vízkereszttől hamvazószerdáig tart a farsang, de valójában miről is szól?
A farsang lényege első pillantásra egyszerűnek tűnik. Mulatság, jelmez, fánk, bál, stb. Ezt mindenki tudja. De eredetileg nem pusztán vidám időszak volt. A tél végét ünnepelték, sőt űzték. A zajnak szerepe volt. A kolompoknak, a kereplőknek, a kiabálásnak, és mindenféle zajkeltő eszköznek. Az emberek hittek abban, hogy a hideget, a betegséget, a sötétséget (amit a télhez társítottak) el lehet kergetni. És ehhez nem csend kell, hanem hangos zaj.
A farsang vége, a „farsang farka” különösen fontos volt. Húshagyókedden még egyszer utoljára nagyot ettek-ittak, mielőtt másnap, hamvazószerdán elkezdődött a nagyböjt. A túlzás után jött a visszafogottság. A zaj után a csend.
Magyarországon ennek talán legismertebb hagyománya a mohácsi busójárás. A faragott, sokszor kifejezetten ijesztő maszkok, a bundák, a hatalmas zaj nem pusztán látványosság. Ezek a télűző rituálék maradványai. A legenda szerint a busók egykor a törököket ijesztették el, más magyarázat szerint a természet erőit próbálták befolyásolni. A történetnél azonban fontosabb az élmény, maszk mögé bújni, és kilépni a hétköznapokból.
És itt érkezünk el a farsang legérdekesebb részéhez, a szerepcseréhez.
A maszk szabadságot ad. Aki beöltözik, kilép abból, aminek mások látják. A gyerekek ezt ösztönösen tudják. Egy napra lehetnek királyok, szuperhősök, állatok vagy éppen kitalált lények. A felnőttek már ritkábban engedik meg maguknak ezt a játékot. Pedig a farsang egyik titka éppen az, hogy ideiglenesen feloldja a megszokott rendet. A komoly ember lehet bohóc. A visszahúzódó lehet hangos. A szabályok egy kicsit elmozdulnak.
A világ más tájain is hasonló a logika, még ha a forma más is. Velencében a maszk az elegancia és a titokzatosság jelképe lett, Rióban a karnevál az energia és a túlzás ünnepe. De a lényeg ugyanaz, közösen átlépni egy határt, együtt átélni hogy most másként működik a világ.
Nekem sokszor a tornaterem jut eszembe. Krepp papír díszek, magnóról szól a zene. A legemlékezetesebb jelmezek mégsem a boltból érkeztek. Legalább is amikor én voltam gyerek még nem. Kartondobozból robot, lepedőből szellem, alufóliából űrhajós sisak, és sorolhatnám. Nem volt tökéletes, de volt benne fantázia. És volt benne közösség, és kreativitás.
Ma már inkább a gyerekek ünnepe, amikor hangosabbak lehetnek, és amikor a nevetés egy kicsit túlzóbb. És velük együtt, mi felnőttek, talán kicsit csendesebben, de a tél végét nemcsak kivárjuk, hanem aktívan „elbúcsúztatjuk”.
A farsang tehát nem pusztán jelmez. Nem csupán édesség és bál. Hanem emlékeztető arra, hogy a komolyság nem az egyetlen lehetséges állapotunk. Hogy a szerepeink nem véglegesek. És hogy a tavasz, még ha lassan is, de mindig megérkezik.
Te hogyan ünnepled a farsangot?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése