Ha a nyolcvanas – kilencvenes évek gyerekkorára gondolok, mindig az az érzésem, hogy valahol két világ határán nőttünk fel. Akkor még senki nem gondolta, hogy ez különleges lesz. Egyszerűen csak éltük a mindennapokat. Ma viszont már egyre inkább látszik, hogy az a korszak tényleg egy különleges időszak volt.
Aki követi a Békés Blogot youtube-on, biztosan találkozott a "diavetítős" videóval. Ott én azt mondtam, aki tudja mi ez, egy klönleges generációhoz tartozik. Na most páran megkérdezték, miért különleges? Ezért úgy gondoltam, ezt most akkor kifejtem kicsit bővebben.
A gyerekkorunk nagy része még a szabadban telt. Nem azért, mert ez valami tudatos döntés volt, hanem mert egyszerűen nekünk így volt jó. Iskola után ledobtuk a táskát, és mentünk ki az utcára. Bicikli, foci, bújócska, csavargás a környéken, ezek voltak a programok. Ha egy barátunkra voltunk kíváncsiak, becsengettünk hozzá. Ha nem volt otthon, akkor mentünk tovább a következőhöz. Nem kellett egyeztetni, szervezni vagy üzeneteket küldeni.
A technika persze ott volt már, csak egészen más formában. A zene kazettán szólt, a filmeket VHS-en néztük, és sokszor a tévéből vettük fel őket. Ha egy kazetta véget ért, jött a jól ismert módszer, ceruza a kazetta lyukába, és kézzel visszatekerni a szalagot. Teljesen természetes volt, senki nem gondolta hogy ez valami furcsa dolog.
Na de, mi az ami manapság úgy a legjobb, minél nagyobb? Igen a TV. A tévének akkor még volt egy saját ritmusa. A műsorok nem voltak bármikor elérhetők. Ha lemaradtunk valamiről, akkor lemaradtunk. Éppen ezért egy-egy film vagy sorozat epizód tényleg eseménynek számított. Sokan ma már nehezen értik, milyen volt várni valamire, de akkor ez teljesen megszokott volt. Vasárnap délután, nem volt kérdés hogy a disney délutánt néztük.
A számítógépek is kezdtek beszivárogni az életünkbe, de még nem uralták azt. Egy régi számítógép bekapcsolása, egy játék elindítása vagy egy program telepítése néha igazi kaland volt. Nem mindig működött elsőre, néha kicsit kísérletezni kellett. Éppen ezért sokan közülünk hamar megtanulták, hogy a technika mögött hogyan működnek a dolgok. Nem csak egyszerű felhasználók voltunk, mint manapság hogy kattintunk és megy, akkor ez általában úgy működött, kattintunk és nem megy. Mi csak játszani akartunk. De mivel általában a játékok nem indultak elsőre, meg kellett tanulni, hogyan tudjuk működésre bírni.
A kilencvenes évek végén aztán minden elkezdett felgyorsulni. Megjelent az internet, egyre több lett a számítógép, később a mobiltelefonok is. Az a világ, amelyben felnőttünk, lassan átalakult. De mi pont jókor voltunk jó helyen, még láttuk a régi korszakot, és közben belenőttünk az újba is.
Hát ezért érzem úgy, hogy a nyolcvanas – kilencvenes évek gyerekei egy kicsit különleges generáció. Ma kényelmesebb és gyorsabb minden. Ezzel elértük azt, hogy nem tudunk várni semmire. Minden azonnal kell! Viszont mi még emlékszünk arra az időre, amikor a dolgok nem voltak azonnaliak. Amikor egy kazetta, egy VHS vagy egy régi számítógépes játék önmagában is élményt jelentett.
Jó rendben, de hogy jön ide a diavetítő? És az idősebb korosztály nem ismerte? Ők nem különlegesek? Kérdezhetnéd teljesen jogosan. A válasz természetesen az hogy DE. Sok családban még közös program volt a sötét szobában diavetítőt nézni, miközben a gyerekek már kezdtek érdeklődni az első számítógépek iránt is. Az "Y" generáció gyerekei ezért egyszerre ismerték az analóg és a digitális világot, hallgattak kazettát, néztek diavetítést, de később már CD-t és számítógépet is használtak. Ez a korszak átmenetet jelentett két technológiai világ között. A gyors technikai változások miatt ez a generáció hamar megtanulta, hogyan alkalmazkodjon az új eszközökhöz. Emiatt sokan úgy érzik, hogy ez a generáció egyfajta híd az analóg múlt és a mai digitális korszak között.
És ha olyanok vagytok mint én, az analóg felé húz a szívetek! ;)
A diavetítő, csak egy pillanat kiemelése volt, abból az elképesztően gazdag, és tartalmas gyerekkorból, ami az én generációm. És éppen ez az emlék az, ami miatt sokan közülünk ma is szívesen vesznek elő egy régi lemezt, kazettát vagy filmet. (Én a mai napig használom mindet!) Nem csak a tartalom miatt, hanem azért a hangulatért is, amely egy egész korszakot idéz fel.
Neked milyen emlékeid vannak, írd le kommentben! ;)
Ha szeretnéd a Békés Blogot youtube-on is követni, azt megtehetedd ITT
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése