Furcsa, ahogyan ma zenét hallgatunk. A zsebünkben van szinte az összes létező dal, mégis egyre gyakrabban érzem, hogy valami hiányzik. Nálam legalábbis így van. Hiába a kényelem és a végtelen választék, még mindig a „bakelit” az, ami igazán közel áll hozzám.
És persze tudom, hogy a „bakelit” nem pontos elnevezés. Helyesen hanglemezről vagy vinyl lemezről kellene beszélni, mert valójában polivinil-kloridból készül, nem bakelitből. De ez a szó terjedt el, és én is így használom, esetleg vinyl. De a bakelit az, amiről mindenki ismeri.
A Spotify kétségtelenül jó dolog. Egy kattintás, és már szól is bármi. Könnyű új zenéket találni, listákat készíteni, és az algoritmus is egész jól eltalálja, mit szeretnénk hallani. Gyors, egyszerű, kényelmes. De nem nekem.
Amire én inkább használom a Spotify-t az podcast hallgatás. De tudjátok mit? Most elképzelem mi lenne, ha nem csak podcastot hallgatnék. Valahogy így nézne ki. Ugrálok a számok között, belehallgatok, továbbmegyek. Ritkán hallgatok végig egy albumot. A zene ilyenkor inkább fogyasztás, mint élmény. Na valami ilyesmi. És közben szépen lassan elveszik a zenehallgatás varázsa.
Manapság már sokszor nem is „hallgatnak” zenét az emberek, csak megy valami a háttérben. Nincs igazi figyelem, nincs ráhangolódás. Sok helyen már egy rendes hangrendszer sincs otthon. Marad a tévé, a telefon, a laptop hangszórója. Ezeken is megszólal a zene, de ez nem ugyanaz. Ez nem zenehallgatás, csak hang. Vagy zörgés. Ugye te is ismered, "mindegy, csak zörögjön valami!"
A „bakelit” teljesen más. Ott nem lehet sietni. Kiveszem a lemezt a borítóból, felteszem a lemezjátszóra, ráengedem a tűt, és elindul. Figyelni kell rá. Nem ugrálok számok között, hanem végighallgatom az oldalt. Aztán felállok, megfordítom. Ez az egész folyamat része a zenehallgatásnak. Nekem ez nem macera, hanem pont ez a jó benne. A zenehallgatás, egy program!
Persze, hátránya is van. Drága. A lemezek sem olcsók, a lemezjátszó sem az, és helyet is foglal. Nem lehet csak úgy magammal vinni. És igen, pattog, serceg. De ettől élő. A Spotify hangja lehet hogy tiszta és hibátlan, mégis mi történik, hogy ne legyen túl "tökéletes" a zene, digitálisan pakolják alá a pattogást, és sercegést.
Nem arról van szó, hogy a Spotify rossz. De inkább eszköz, és nem élmény. A bakelit viszont élmény maradt. És ezért van az, hogy hiába lenne egyszerűbb megnyitni egy alkalmazást, én inkább odamegyek a polchoz, kiválasztok egy lemezt, és végighallgatom úgy, ahogy azt kitalálták.
Te hallgatsz bakeliten zenét?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése