Szindbád

Van az a fajta film, amit nem csak megnéz az ember, hanem valahogy benne marad. Nem feltétlen a története miatt, hanem a hangulata miatt. Ilyen a Szindbád is.

Nem az a klasszikus értelemben vett film, amit popcornnal a kézben végignézünk, (bár lehet úgy is) aztán jöhet a következő. Inkább olyan, mintha emlékekből, ízekből, félmondatokból állna össze. Néha kicsit lassú, néha elkalandozó, de nekem pont ettől szép.

És persze ott van benne Latinovits Zoltán, akit nehéz nem észrevenni. ;) Nem csak eljátssza Szindbádot, hanem valahogy ő maga lesz az. 

A film alapját Krúdy Gyula írásai adják, de nem úgy, ahogy azt sok más feldolgozásnál megszoktuk. Itt nincs egyetlen konkrét történet, amit elejétől a végéig követünk. Inkább hangulatok vannak, emlékek, érzések, mintha valaki visszanézne az életére, és nem a nagy események maradnának meg benne, hanem az apró részletek.

Ezért is nehéz összehasonlítani a könyvet és a filmet. A könyvben jobban benne vagyunk Szindbád fejében, a film viszont megmutatja azt a világot, amit ő lát. Két különböző élmény, mégis ugyanahhoz az alakhoz kötődik.

És ilyenkor mindig felmerül a kérdés, melyik a „jobb”? De lehet, hogy ez nem is jó kérdés. Inkább az, hogy kinek melyik ad többet. Van, akihez a szöveg világa áll közelebb, másnak a képek és a hangulat.

Én mindig szerettem az ilyen átjárásokat könyv és film között. Amikor ugyanaz a történet, két különböző formában jelenik meg. Néha a könyv marad meg jobban, néha a film, és van, amikor a kettő együtt ad ki valami egészet. Bár hogy egészen őszinte legyek, általában a könyvek nekem jobban tetszenek, viszont ebben az esetben, mind a kettő mást ad, és mind a kettő jó! Nagyon jó! ;)

Kíváncsi vagyok, ti hogy vagytok ezzel.

Nektek a Szindbádból a film jött be jobban, vagy inkább az írások?
És tudtok még olyan filmet, ami könyv alapján készült, és szerintetek igazán jól sikerült?

 

 

 

Ez is érdekelhet!

Hasonló cikkekért kattints: