Sokszor eszembe jut ez a mondat, hogy „régen minden jobb volt”. És ha őszinte akarok lenni, van bennem egy rész, ami ezt tényleg így érzi. Én nagyon szerettem azt az időszakot. Nem azért, mert minden tökéletes volt, mert egyáltalán nem volt az. Hogy más volt, az tagadhatatlan. De akkor most jobb volt, vagy nem?
A mai világunkat már nagyon átszövi a technológia. Akkor talán kezdjük itt. Nekünk nagyon sokáig nem volt semmilyen számítógépünk, általános iskolában, én egy IBM 286-os gépen kezdtem informatikát tanulni, otthon egyáltalán nem is volt. Viszont a suliban játszhattunk, ha sikerült. ;) Nem mindig sikerült. Sokszor kellett türelem ahhoz, hogy valami egyáltalán működjön. Mégis, valahogy jó volt benne lenni. Tökéletes volt? Nem. De megoldottuk hogy működjön, mert játszani akartunk.
Szerintem ennek köze van ahhoz, hogy gyerekkor volt. Akkor még más volt minden. Nem volt az a folyamatos sietség, ami ma sokszor igen, és sokkal könnyebb volt egyszerű dolgoknak örülni. Ott voltak a barátok, akikkel nem kellett programot szervezni vagy előre egyeztetni, egyszerűen csak együtt voltunk, és ez elég volt. Ezek az élmények valahogy mélyebben megmaradtak, mint sok minden később.
Néha azon is gondolkodom, hogy lehet a mai gyerekek pontosan ugyanezt élik át, csak teljesen más környezetben. Más játékokkal, más eszközökkel, egy teljesen más világban. Nekik ez a természetes, és valószínűleg ők is ugyanilyen érzéssel fognak visszagondolni rá évek múlva. Lehet, hogy nem az időszak volt különlegesebb, hanem az, ahogyan megéltük.
Nekem ez az egész mégis összefonódik valamivel, amit nehéz pontosan megfogalmazni. A gondtalansággal, a régi barátokkal, azokkal a napokkal, amikor még nem kellett ennyi mindenre figyelni. Amikor egy-egy apró dolog is elég volt ahhoz, hogy jó legyen egy nap. Lehet, hogy az emlékezet egy kicsit megszépíti ezt az egészet, de ettől még az érzés valós.
Nem tudom, hogy jobb volt-e, és talán nem is ez a legfontosabb kérdés. Inkább az, hogy számomra miért maradt ennyire erős. És ha erre őszintén válaszolok, akkor az jön ki, hogy azért, mert akkor valahogy könnyebb volt egyszerűen csak jól érezni magam. És ez az, ami hiányzik néha. Akkor még a pillanatnak éltünk, ezt kell megtanulnunk ma is!
Te mit gondolsz?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése