Az érdekes az, hogy néhány dolgot egészen elképesztően eltaláltak. Másokat viszont nagyon nem. Akkor kezdjük is az elején!
A repülő autó
Sőt, 2026-ban is ugyanúgy állunk a dugóban, mint régen. A film készítői persze nem komoly tudományos jóslatként készítették el a jövőképet, de érdekes visszanézni, hogy mit tartottak akkor elképzelhetőnek. A film egyébként több dolgot meglepően jól eltalált, a lapostévéket, a videótelefonálás egyes formáit, a biometrikus azonosítást és még néhány ma már teljesen hétköznapi technológiát is. A repülő autó viszont maradt a filmben.
1968-ban már videotelefonáltak
Persze nem a való életben. Viszont az egyik legjobb példa arra, hogy a sci-fi mennyire előre tudott járni, a 2001: Űrodüsszeia. Stanley Kubrick filmje 1968-ban készült Arthur C. Clarke közreműködésével, aki egyébként a regény írója. Vagyis amikor még bőven nem volt otthon mindenkinek számítógépe, a filmben már videotelefonon lehetett beszélni. A történetben Dr. Heywood Floyd egy nyilvános terminálon keresztül felhívja a családját. Képet is lát arról, akivel beszél. 1968-ban!
A film ráadásul nem egyszerűen egy „telefon kamerával” elképzelést mutatott. A képernyő, a kezelőfelület, a kártyás fizetés és maga a videóhívás, mind meglepően közel áll ahhoz, amit ma már természetesnek veszünk. Ami akkor sci-fi volt, az ma akár egy nagyszülő és az unoka hétköznapi beszélgetése is lehet.
És ott volt HAL
A 2001: Űrodüsszeiában van egy másik jövőkép is, amely talán még érdekesebb. HAL 9000. A beszélő, gondolkodó számítógép. 1968-ban már természetes része volt a történetnek, hogy egy számítógéppel beszélgetnek az űrhajósok. HAL kérdésekre válaszol, irányítja a hajót, felismeri a beszélőket, és önálló döntéseket hoz. 2026-ban pedig itt van a mesterséges intelligencia, amellyel szintén beszélgethetünk, kérdéseket tehetünk fel neki és ő válaszol, képet készíttethetünk, vagy akár egy problémát is megvitathatunk. Ha szeretnénk, egy programot is megír nekünk, pillanatok alatt.
Persze ettől még nem kell félteni a Jupiterre induló űrhajónkat. Egyelőre. ;)
A mobiltelefonra viszont már nagyon korán gondoltak
A Star Trek kommunikátora szintén érdekes példa. Az eredeti sorozat 1966-ban indult, és Kirk kapitányék egy kis, nyitható kommunikátort használtak, amellyel nagy távolságokra tudtak kapcsolatot teremteni. Ha ma ránézünk, szinte rögtön egy régi mobiltelefon jut róla eszünkbe. Persze a mai okostelefon nem egyszerűen egy Star Trek-kommunikátor. Sokkal többet tud annál. Gondoljunk csak bele, telefonálunk vele, fényképezünk, videózunk, térképet használunk, internetezünk, zenét hallgatunk, filmet nézünk, üzeneteket küldünk és még sorolhatnám. Kirk kapitány mind a tíz ujját megnyalná utána.
A számítógépek egészen máshogy néztek ki a jövőben
A régi filmekben a számítógép általában hatalmas gép volt. Villogó lámpák, kapcsolók, kábelek, nagy képernyők. És ez nem is volt teljesen alaptalan. Az 1980-as évek elején a számítógép még messze nem volt olyan természetes része az otthonnak, mint ma. Aztán jött a személyi számítógép, majd a laptop, és a mobiltelefon. Tehát megint eljutottunk oda, hogy egy zsebben hordott készülék nagyobb számítási teljesítményre képes, mint amit egy régi sci-fi filmben egy egész vezérlőterem képviselt.
A Szárnyas fejvadász már egy egészen más jövőt látott
1982-ben bemutatták a Szárnyas fejvadászt, amely már egy sokkal sötétebb 2019-et mutatott. A város zsúfolt, tele van óriási reklámokkal, mesterséges emberekkel, fejlett technológiával és állandóan jelen lévő képernyőkkel. A film 2019-e természetesen nem úgy nézett ki, mint a valós 2019. De van benne valami, ami érdekes módon mégis ismerős. A képernyők mindenhol ott vannak. A reklámok mindenhová eljutnak. A technológia egyre jobban belép a mindennapi életbe.
Csak mi közben nem egy esős, neonfényes Los Angelesben élünk, hanem egy olyan világban, ahol ugyanezt sokkal kisebb képernyőkön hordjuk magunkkal.
Az internetet már megálmodták, csak nem egészen így
A számítógépes hálózatok természetesen már 1980 előtt is léteztek, de az a világ, amit ma internetként ismerünk, még nagyon messze volt. Aztán 1984-ben megjelent William Gibson Neurománc című regénye. A könyv egyik legismertebb ötlete a kibertér, egy olyan digitális világ, amelyhez az emberek kapcsolódnak. Ez nem pontosan a mai internet, de az elképzelés nagyon közel áll ahhoz a gondolathoz, hogy a számítógépek nem elszigetelt gépek lesznek, hanem egy hatalmas információs világ részei. Viszont ami különösen érdekes, Gibson a regényt még jóval azelőtt írta, hogy a világháló a hétköznapi ember számára is létező dolog lett volna. Ma pedig már nem kell elképzelnünk a kibertérbe való belépést. Egyszerűen megnyitjuk a böngészőt.
A Holdon viszont még mindig nincs város
A régi sci-fik egyik kedvenc ötlete a Hold meghódítása volt. A 2001: Űrodüsszeiában már holdbázis működik, és a Holdra menetrendszerűen közlekednek az emberek. Ehhez képest 2026-ban még mindig nem sétálhatunk be egy holdi szállodába egy hosszú hétvége kedvéért. Az ember utoljára 1972-ben járt a Holdon. Ez különösen érdekes, mert az 1960-as években sokan valószínűleg azt gondolták volna, hogy a Holdra jutás csak a kezdet. Ehhez képest a Holdra jutás után az emberiség évtizedekre visszalépett az emberes holdutazásoktól. Közben viszont olyan dolgokat csináltunk, amelyeket egy régi sci-fi író talán még furcsábbnak talált volna. Több milliárd kilométerre küldtünk automata szondákat. Megnéztük közelről a Naprendszer bolygóit. És olyan teleszkópokat építettünk, amelyekkel a világegyetem elképesztően távoli múltjába tudunk betekinteni.
Végül mégis ugyanazok maradtunk
Mert a technológia valóban elképesztő mértékben megváltozott, de mi magunk kevésbé. 2026-ban is dolgozunk, bevásárolunk, várjuk a hétvégét, bosszankodunk a dugóban (mert nincs repülő autónk), filmet nézünk, zenét hallgatunk, könyvet olvasunk, és néha csak szeretnénk leülni egy kicsit nyugodtan. Nem lett minden automatikus. Nem élünk mindannyian a Holdon.
Viszont van internetünk, okostelefonunk, videóhívásunk, mesterséges intelligenciánk és olyan technológiánk, amelyet egy 1980-as ember valószínűleg ugyanúgy sci-finek nevezett volna, mint mi annak idején a Star Trek kommunikátorát.
De!
És most jön a nagy De! Azért ezek nem minden esetben "jóslatok". Ha már újra előkerült a Star Trek kommunikátora, Martin Cooper, a Motorola mérnöke nyíltan elismerte, hogy a Star Trek adta neki az ihletet. Vagy vegyük például a tengeralattjárókat. Jules Verne 1870-es remekműve, a Húszezer mérföld a tenger alatt volt az ötlet alapja. Van még! Folyékony üzemanyagú rakéták, H. G. Wells 1897-es világok harca című regénye. Vagy pélául a táblagép, a már sokat emlegetett 2001:Űrodüsszeia. És ez csak pár darab a sok küzül.
Akárhogy is nézzük, a mai jelenünk nagyban függ a régmúlt klasszikusaitól. Ezért azok nem porosak, sőt. Alapját képezik nagyon sok olyan technológiának, ami nélkül ma már nehezen lennénk meg.
És most mi következünk.
Ha 1980-ból 2026 még elképzelhetetlenül távoli jövőnek tűnt, akkor vajon mit gondolnánk arról, milyen lesz 2072? Lehet, hogy addigra tényleg repülő autóval járunk? De az is lehet, hogy az emberek akkor egy régi Békés Blog-cikket olvasva azon nevetnek majd, hogy 2026-ban még külön eszköz kellett ahhoz, hogy telefonáljunk? Ki tudja.
Szerinted milyen lesz 2072?
Ez is érdekelhet!
Hasonló cikkekért kattints:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése