Ezt a mondatot szinte mindenki hallotta már, és valószínűleg legalább egyszer ki is mondta. Ahogy telik az idő, a múlt színei mindig egy kicsit élénkebbek lesznek, a hangok tisztábbak, a nyarak melegebbek, és valahogy minden egyszerűbbnek tűnik. De tényleg jobb volt régen – vagy csak mi változtunk? A kilencvenes években felnőni valami egészen különleges érzés volt. Nem volt még minden a zsebünkben, nem csipogott folyamatosan a telefon, és ha valakit látni akartunk, egyszerűen átmentünk hozzá. Nem kellett előtte háromszor egyeztetni Messengeren, csak becsöngettünk, és reméltük, hogy otthon van. Persze, a mai világ kényelmesebb, gyorsabb, technológiailag fejlettebb. Mégis, sokan érzik úgy, hogy valami elveszett útközben. Talán az, hogy a dolgokat meg kellett várni. A zene nem landolt nálad, abban a percben ahogy megjelent, minden időt igényelt. És ez az idő adott értéket a pillanatoknak. Generációk harca – vagy csak félreértés? Ma divatos téma lett a „generációk közötti különbsé...
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások